Tara figyelmesen állt az egyik fa mellet a telep melletti erdőben. Szőke haja a vállára omlott és néhány hajszálát a szél az arcába fújta. Egy lassú mozdulattal kisöpörte az arcából őket és felfigyelt néhány távoli lépésre. Unottan felsóhajtott, hiszen tudta ki az. Owen mostanában egyfolytában utána loholt, mint valami kiskutya. Idegesítette a férfi, egyrészt mert szörnyen beképzelt volt, másrészt pedig nemhogy nem tetszett neki, egyenesen taszította őt Owen. A természete volt a legrosszabb az a bunkó beképzeltség, ami áradt belőle és a nyalizós szavai, amik nyilvánvalóan hazugságok voltak egytől egyig. Fekete miniszoknyáját a szél a vörös hajú férfi felé fújta, talán figyelmeztető jelként.
Végre odafordította a tekintetét, tele megvetéssel. Nem hitte el, hogy Owen nem érezte azt a jeges utálatot, ami szinte ordított a lányból a férfi kapcsán. Tara ellökte magát a fától és a vörös felé fordult. Kezeit ökölbe szorította és határozottan rá nézett az újonnan érkezettre.
- Mit akarsz Owen? Ez az én őrhelyem a démonok szagát se érezni itt-morgott türelmetlenül.
- Csak megnézni, hogy jól vagy-e- mosolyodott el, miközben zöld szemei ostromolták a lány testét- Tudod egy ilyen démonvadász, mint én meg tudna védeni.
- Mitől? A szellőtől?- nézte teljesen hülyének a férfit.
- Ne csináld már Tara...tudom, hogy vonzódsz hozzám- eközben annyira közel hajolt lányhoz, hogy szinte összeért az orruk.
A lány keze felemelkedett és egy hatalmas pofont adott Owennek. Már készült volna egy rúgásra, de ezt megakadályozta egy furcsa hang. A vörös hajú férfi összeesett a fájdalomtól, mire a lány nagyot sóhajtott.
- Persze meg tudsz védeni, mi?- sziszegte neki.
Gyorsan egy fa mögé húzta az eszméletlen férfit és kiszedte a hátába állt éles tőrt. A kést elhajította messzire és ellátta a férfi sebét. Owen kezdett magához és térni és mocorogni. Tara a földhöz nyomta, ezzel jelezve, hogy meg ne mozduljon. Miután elállította a vérzést, az üzenetküldő kézmozdulattal elküldte a férfi helyzetét.
Ezután kinézett óvatosan a fa mögül. Egy démon figyelte őt egy fáról. Figyelte egy darabig, jól megnézve minden részletet. A tőreit egy nagy zsebben tartotta a ruhája belsejében, vette észre mikor megmozdult a démon. Kivett bakancsából a kedvenc tőreiből néhányat és felkészült a támadásra.
- Gyere elő kis cica!- gúnyolódott a démon.
A lány dühösen surrant a fák között tovább. Amint megtalálta a megfelelő fát elkezdett felmászni gyorsan. A démon azonban érzékelte a mozgást és arra fordult.
- Meg vagy! Most már nem bújhatsz el, te leszel a mai vacsim!- vigyorgott a lányra.
A kikészített tőrök ördögi gyorsasággal repültek a férfi felé, aki démoni ügyességgel ugrott el előlük. Rosszallóan ciccegett lánynak, miközben átmászott egy másik ágra. Fekete haja összeborzolódott, vérvörös szemei éhesen csillantak. Lány ereiben megfagyott a vér mikor tekintetük összetalálkozott. Gyorsan túllépett a megrázkódatáson, hála Meray edzéseinek.
- Azt hiszem, megérdemled, hogy tudd kivel találkoztál utoljára a halálod előtt. A nevem Sloan, a vörös horda vezetője- mondta udvariasan.
-A vörös horda vezetője-morogott magában- Hát ezért ennyire ügyes...
- Már be sem mutatkozol drágám?
- Nem- dörrent rá a lány.
- De neveletlen valaki- ciccegett ismét.
- Nos Sloan azt hiszem itt a vége- mondta és egy erős nyugtatót szúrt a férfi vállába.
Nem ölhette meg, hiszen értékes információkkal szolgált volna nekik. Azonban a férfi nem esett össze eszméletlenül. Ehelyett megragadta a lányt és lefogta. Tara esetlenül rugdosott a lábával és dühösen próbálta megharapni, esetleg megkarmolni Sloan kezét.
- Maradj már nyugton!- szólt a lányra Sloan.
Tara nagyon is jól tudta, hogy esélye sincs kiszabadulni a démon izmos kezének szorításából, de ezzel is időt nyerhetett. Értékes időt. A férfi hirtelen elengedte épp annyi időre, hogy elérje az egyik fegyverét. Sloan elégedetten csettintett a nyelvével és elvette a lány kezéből fegyvert majd eltette.
- Esetleg még valami?
Tara szótlanul állt a démonnal szemben. Tudta, hogyha megmozdul, az felér egy öngyilkossági kísérlettel.
- Szóval inkább végig tapogassalak...hát rendben-vigyorodott el.
Amint megpróbált hozzá érni a lányhoz, meglátta a lány nyakláncát rajta a tulajdonosa nevével. Gonoszan elmosolyodott és megpróbálta a kezébe venni az apró medált. A lány egy nagy pofont adott Sloannak, aki meglepődött a lány lépésén.
- Kemény kis csaj vagy...- miközben az arcát tapogatta.
- Mit vártál egy démonvadásztól?- sziszegett a lány.
- Szívesen játszanék veled még Tara- miközben sorra szedegette el a lánytól a fegyvereit- de a barátaid már közelednek, és akármilyen ügyes vagyok, ennyi emberrel nem bírnék el. Úgyhogy nem tudlak helyben elfogyasztani, de majd otthon bepótolom.
- Nem vagyok kaja! Ne beszélj így rólam!- vicsorgott a férfira.
- Jaj a szerelmed miatt ne aggódj meggyógyul!- vigyorgott a lányra a fiú.
- Nem a szerelmem!- ordított Tara.
- Persze én meg a Jeti vagyok- forgatta a szemét Sloan.
- Hát eléggé hasonlítasz hozzá...
Viszont már nem tudta befejezni, mert a férfi felkapta és elkezdett vele rohanni. Még sikoltani se volt ideje. Dühösen verte a kezével a démon hátát és nagyokat sikoltott a fülébe. Egyet sikerült a testébe rúgni, de ez sem okozott neki komolyabb fájdalmat. Sloan valamit az arcához szorított, s ettől a lány eszméletlenül lógott a férfi vállán.
<< Előző rész - Történetek - Következő rész>>
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
